Télen figyeltem egy fát, ahogy ott állt, kopár, levelek nélkül – és mégis tavasszal virágba borul, ősszel pedig megérleli gyümölcsét. Ez a látvány oly mély benyomást gyakorolt rám Isten gondviseléséről és mindenhatóságáról, hogy elmélyülten beleivódott a lelkembe. Ez a tapasztalat teljesen elszakított a világtól. Olyan szeretetet gyújtott bennem Isten iránt, hogy már nem is tudom mondani, hogy a negyven év során, amióta az Úrnak szolgálok, vajon még nőhetett-e a hevessége és ereje.
(Szent Vavrinec a Feltámadásról, 1. beszélgetés)
