Ó, megérthetetlen szeretet! Nincs nagyobb szeretet, mint az, hogy Istenem emberré lett, hogy istenné tegyen. Ó, csodálatos szeretet, te elpusztultál, hogy gazdaggá tegyél, amikor elfogadtad a mi hasonlóságunkat. (…)
Te, Megérthetetlen, most megragadható vagy; te, Teremtetlen, most teremtmény vagy! Téged, akit az értelem nem képes felfogni, most már elképzelhetünk! Téged, Érinthetetlent, most már a kezünkben tarthatunk!
(Anděla z Foligna /1248–1309/, Autobiográfia és írások)