Itt vagyok! (A Biblia kulcsszaváról való elmélkedés)

Lucia Feverati

A kifejezés: „Itt vagyok” nem csupán azt jelenti: „Itt vagyok,” hanem: „Itt vagyok érted!” Olyan, mintha Isten rátalált volna a Facebook profilodra, és azt kérte volna, hogy fogadd el őt barátodnak. Az ő barátságának elfogadása azt jelenti, hogy mondod: „Itt vagyok!” Tudod, hány ilyen: „Itt vagyok!” található a Bibliában? Nem csak az, amit Mária mondott (Lk 1,38). Összesen 49 szerepel belőlük!

Hívd fel a figyelmedet: létezik olyan „Itt vagyok!”, amit a csillagok mondanak. Isten hívja a csillagokat1, és ők válaszolnak: „Itt vagyunk!” (Bar 3,35) és örömmel ragyognak annak, aki őket teremtette. Soha nem mondtak nemet. Ha nemet mondtak volna, az ég sötétbe borult volna.

A mi „Nem!”-jeink is sötétebbé teszik a világot. Néha azt gondoljuk: „Én nem mondtam neki nemet!” De amikor nem válaszolunk, mintha azt mondanánk: „Nem.” Ha elsétálunk egy magányos ember mellett, anélkül, hogy egy perc figyelmet szentelnénk neki, [vagy] ha nem értjük meg azt, aki sír, ezek is: „Nem.”

Kérdezzük meg magunktól, hogy nem mondunk-e olyan szavakat, amelyek sebeznek, vagy nem vetünk-e olyan pillantásokat, amelyek fagyossá tesznek. Nem történik meg, hogy mindenkiről mindent tudunk, de Krisztusról, aki az élet értelmének kulcsát birtokolja, semmit? [Ezekkel] nem is sértjük őt, hanem magunkat, hiszen arra vagyunk hívva, hogy szeressük a világot, és beérjük egyes pillanatnyi szimpátiákkal. Sértsük a világot, amely a mi lelkesedésünk nélkül még hidegebbé válik, imádságunk nélkül kiszárad, harmóniánk nélkül pedig kevésbé lesz békés.

A mi „Itt vagyok!”-aink mindennapi dolgok, a bennük rejlő felelősség felkészít minket a döntési pillanatokra. A mindennapi „Itt vagyok!” gyakorol, hogy ne veszítsük szem elől Jézust és a „közlekedési kapcsolatokat”, amelyeket [ő] a boldogsághoz vezető sínpályákra állított.

Megjegyzés: Adjunk a frissebb cikkhez még három rövid kiegészítést:

A cikk címében szereplő olasz Eccomi! (Itt vagyok!) a héber hinnē kifejezés pontos megfelelője. A használt görög megfelelő idū egy olyan igéből származik, amely azt jelenti: látni; tehát szó szerint ezt jelenti: „Nézd!” Így szól Mária is Lk 1,38-ban.

Érdemes még emlékezni néhány további „Itt vagyok!” vagy „Itt van!” válaszra: Így feleltek az Úrnak Ábrahám (1Móz 22,1), Mózes (2Móz 3,4), Sámuel (1Sám 3,4n.), Ézsaiás (6,8) és a zsoltáros (Zsolt 40,8). De az Úr is ezt hirdeti népének (Ézs 52,6; 58,9). A patriarchák történeteiben Jákobnak is így válaszol József (1Móz 37,13). Pilátus is e szavakkal mutatja be a megkorbácsolt Jézust a népnek (Jn 19,5.14).

A fent említett bibliai szövegek folytatásaként a szentelés szertartásán a diakónus egyesével hívja a jelölteket nevükön, és mindegyikük válaszol: „Itt vagyok.” Ugyanígy történik a diakónusok, lektorok és akoliták felszentelésekor is.