A magány és a csend tanít engem...

Éppen a mély magányban találom meg azt a nyugalmat, amellyel igazán szeretni tudom testvéreimet. Minél nagyobb magányos vagyok, annál nagyobb a vonzalom irántuk. Ez tiszta vonzalom, és tele van a mások magányának tiszteletével. A magány és a csend arra tanít, hogy testvéreimet az alapján szeressem, amik, és ne az alapján, amit mondanak.

(Thomas Merton, naplóbejegyzés 1950. január 12-éről)