Sokatott el komoly zavarba, amikor a könyörgésemről kérdezett. Jaj! Általában tele van figyelmetlenséggel és szenvedéssel. Mert mit tehet a szegény, gyenge lélek, aki ezer különféle dologgal van elfoglalva? És azt mondom önnek bizalmasan és ékesszólás nélkül, hogy körülbelül húsz évvel ezelőtt Isten megfosztott minden lehetőségtől, hogy bármit is elérjek a személyes imádságban a gondolkodással vagy meditációval. Amit tehetek, az annyi, hogy szenvedek és teljesen egyszerűen a lelkemmel Istenben tartózkodom, és teljes odaadásom révén vonzódom az ő cselekvéséhez, anélkül, hogy bármilyen módon hozzájárulnék ahhoz, kivéve a zavart, amelyet Isten működése vált ki bennem, amikor várom, hogy az ő jósága kedvére megajándékozzon engem.
(Jana Františka de Chantal /1572–1641/, levelezés)
