Jézus, a dicsőség örökké, megvigasztalva a vándorló lelkeket! Előtted ajkaim nem találnak szavakat, és csak a hallgatásom beszél hozzád. Még mennyi ideig fog késlekedni az én Uram a visszatérésével? Jöjjön hozzám, szegényhez, és hozzon nekem vigaszt! Nyújtsa ki kezét, és mentse meg a szegényt minden szorongásától! Jöjj, jöjj, mert nélküled nem lesz örömteli napom vagy órám; hiszen csak te vagy az örömöm, és nélküled üres az asztalom.
(Tamás Kempis, /kb. 1380–1471/, Krisztus követése, III, 21.4)