Fokozatosan megtanultam, hogy imádságomat megtisztítsam és eltávolítsam belőle az önzés elemeit. Megtanultam imádkozni a nyomozóimért, mert ők is Isten gyermekei és emberek, akiknek szükségük van az Ő áldására és kegyelmére, nem azért, hogy végre elfogadják az álláspontomat vagy elismerjék ártatlanságomat, hogy ezzel megszűnjön a szenvedésem. Megtanultam leszámolni a kérésekkel, hogy több kenyeret kérjek magamnak, és ehelyett felajánlani a szenvedéseimet és éhségem fájdalmát másokért a világban és Oroszországban, akik hasonló gyötrelmeket kellett elviselniük, és még többet szenvedtek. Lassan ráébredtem, milyen tökéletes az Úr imádsága, az „Atyánk”. Az emberi agy nem találhatna jobb imádságmintát, mint amit az Úrtól kaptunk.
(Walter J. Ciszek SJ /1904–1984/, emlékek a szovjet börtönből, Ő vezet engem, 5. fejezet)
