Uram, te mindig beteg vagy a hozzám fűződő szerelemtől.

Uram, te mindvégig beteg vagy a szeretetem miatt,
ezt saját magadon bizonyítottad:
Beleszívtál engem
az isteni könyvbe,
megmartál engem a tiszta emberi voltodba,
belevéstél engem a szíved szent sebébe,
hogy soha ne felejts el,
és a kezeidbe,
hogy megosszad velem a kegyelmedet,
és a lábaidhoz,
hogy soha ne távolodj el tőlem.

(Mechtild a magdeburgi /1207–1282/)