Uram és Istenem, a Te Szent Fényed előtt fekszünk teljes tehetetlenségünkben! A saját bűneink temetője vagyunk, a Te igazságos ítéleted temetője…
Uram és Istenem, bárcsak a Te leheleted vezessen minket, jöjj át rajtunk a Te Szent Lelked mámorában! Lépj be kőből készült testünkbe, lépj be kőből készült szívünkbe, lépj be kőből készült lelkünkbe! Uram Istenem, bárcsak felerősödne a Te teremtésed hatalma! Ne engedd, hogy bűneink nagyobbak legyenek; hogy kétségbeesésünk nagyobb legyen; ne engedd, hogy megközelíthetetlenségünk nagyobb legyen! Jöjj át rajtunk, Uram Istenem, a Te tüzed hatalmával, a Te viharod hatalmával!
Mondd ki Szavadat, amellyel megteremtetted a mennyet és a földet! Mondd ki Szavadat, amellyel a golgotai órában létrejött az Új Szövetség! Mondd ki Szavadat, e mi óránkban, hogy a Te új népeddé, új egyházaddá, új nyugati civilizácioddá válhassunk! Ébressz fel minket az álomból, hogy létrejöhessen a Te fényed forrása, a Te szereteted forrása, az életed forrása bennünk. Bárcsak legyőznél minket végtelen szereteteddel! Szent Isten Atya, Fiú és Szent Lélek, bárcsak áramlanál fölöttünk, bárcsak áramlanál rajtunk keresztül, bárcsak áramlanál belőlünk az egész világba! Bárcsak a menny és a föld egyetlen áramlássá, egyetlen hullámzásra és lüktetéssé válnának a Te fényed, a Te szereteted, a Te életed, a háromszor szent Húsvétra.
(Erich Przywara SJ /1889–1972/, E kor imái, 14; a második világháború idején)
