Egy hónappal szent anyánk halála után influenzajárvány tört ki a közösségben. Egyedül voltam két másik nővérrel, soha nem fogom tudni elmondani mindazt, amit láttam, milyen életnek tűnt nekem, és mindent, ami múlik. A tizenkilencedik születésnapom egy halálesettel volt megünnepelve, hamarosan rá két másik következett. Abban az időben egyedül gondoskodtam a szakszentrumról, a vezetőm ebben a munkában nagyon súlyosan beteg volt, és nekem kellett készítenem a temetéseket, megnyitni a kórus rácsait a szentmiséhez stb.
Isten sok kegyelmet és erőt adott nekem abban az időben, ma azon tűnődöm, hogyan tudtam félelem nélkül mindent megtenni, amit tettem. A halál mindenhol uralkodott, a legbetegebb nővéreket azok ápolták, akik maguk alig vonszolták magukat, amikor egy nővér utoljára lélegzett, magára kellett hagynunk... De ennek az elhagyatottságnak a közepén éreztem, hogy Isten vigyáz ránk.
(szent Terézia a Kisded Jézusról, kézirat A;
Terézia említi a járvány visszatérését 1891 és 1892 fordulóján – említett Jenovéfa anya december 5-én halt meg, másik három nővér január elején;
a 1889/90-es fő hullám csak Franciaországban 70 000 áldozatot követelt; összehasonlításul: ma a franciák több mint 70 000 covid áldozatot jegyeznek.)
