Uram, hagyd, hogy érezzem, hogy szeretsz, hogy a fiad vagyok; hogy most nem nézel a kudarcaimra, hogy ebben a pillanatban nem a kudarcaimra, a bűneimre gondolsz. Ez öröm! Hagyd, hogy érezzem ezt, Uram. Talán évek óta nem éreztem. Másoknak ezt mondom, de ki mondja ezt nekem? Talán évek óta nem hallottam senkitől, hogy azt mondja: „Isten szeret téged. Te vagy Isten kedvence.” Uram, ma előtted állok, mint egy kisgyermek, aki megkérdezi az anyját: „Szeretsz engem? Anya, szeretsz engem?” Így kérlek, Uram, éppen ma: „Szeress engem! Nyisd meg, Uram, a szívemet, hogy elfogadhassam a szeretetedet.”
(Elias Vella OFMConv. /1941–2022/, imák)
