Milyen csúnya időt tölteni unalommal, ahelyett, hogy Jézus Szívén aludnánk!...
Ha a sötétség megijeszti a kisgyermeket, ha panaszkodik, hogy nem látja azt, aki viszi, akkor csukja be a szemét, hozza meg az önkéntes áldozatot, amelyet kérnek tőle, és aztán így várja nyugodtan az álmot… Túl sokat kérni a gyermektől, hogy csukja be a szemét? Hogy ne harcoljon az éjszakai rémálmok ellen? … Nem, nem túl sok, és a kisgyermek odaadja magát, hisz abban, hogy Jézus viszi őt, beleegyezhet abba, hogy semmit sem lát, és távol hagyja a meddő félelmet, hogy hűtlen – félelem, amely nem illik a gyermekhez.
(Terézia a Kis Jézusról és a Szent Arcról, 205. levél, Mária nővérnek, Szent József, 1896. december)
