Hamarosan a életem legfelsőbb Bírája előtt fogok állni. Bármennyire is sok okom van aggodalomra és félelemre a hosszú életem tükrében, mégis tele vagyok örömteli bátorsággal, mert határozottan hiszek abban, hogy az Úr nemcsak igazságos Bíró, hanem barát és testvér is, aki már szenvedett a hiányosságaim miatt, és ezért mint Bíró egyben az Én Védelmezőm is (Paraklétos). A tárgyalás órájára tekintve nyilvánvaló számomra, milyen kegyelem kereszténynek lenni. Ez megteremti a kapcsolatot, sőt, még barátságot is az élet Bírájával, ami lehetővé teszi, hogy bizalommal lépjek át a halál sötét kapuján. Közben folyamatosan eszembe jut, amit János mesél a Jelenések könyvének elején: Látja az emberfiát teljes fenségében, és a lábaihoz esik, mint egy halott. Ő azonban rátámasztja a jobbját, és azt mondja: „Ne félj! Én vagyok!...”
(emeritus pápa Benedek XVI. /* 1927/, levél a müncheni érsekség hívőihez, 2022. február 6.)
