Használj, Uram, a veled töltött pillanatokban arra, hogy megváltoztasd a szívemet. Helyettesítsd régi, kemény, kicsi, önző és nyomorult szívemet a te szíveddel: naggyal, bőkezűvel, nemesel, gyönyörűvel és gazdaggal. Amit a nyomorult, beteg szívemből kinyernek, az undorral tölt el. Azt szeretném, ha úgy ébrednék, hogy a te szíved dobog bennem. Milyen másképp mutatkozna meg a körülöttem lévő világ! Mindenben, ami körülvesz, teljesen új magasztosságra találnék. Mennyire vágyódnék az Atyához! Mennyire lennék irgalmas a testvérekhez!
(Carlo Carretto /1910–1988/, naplóbejegyzés 1955. augusztus 12-ből)
