A remény lényegét az a szabad elvárás jelenti, hogy minden kegyelmet megkapunk, amely a megváltáshoz szükséges, mint Isten ingyenes ajándékait. A szabad akarat, amely elhatározza, hogy reménykedik Isten ajándékaiban, éppen ezért felismeri, hogy a remény saját aktusa is ajándék Istentől – és egyúttal látja, hogy ha nem akarna reménykedni, nem engedné, hogy Isten megmozdítsa őt. A remény a két szabadság, az emberi és isteni, házassága a szerelem elfogadásában, amely éppúgy ígéretes, mint a beteljesedés kezdete.
(Thomas Merton /1915–1968/, Senki sem sziget, 2.10)
