Túl gyakran értjük meg a reményt túlságosan individualista módon, csupán mint a saját személyes üdvösségünket. Azonban a remény alapvetően Isten nagy tettein alapul a történelemben, olyan cselekedeteken, amelyek az egész teremtésre vonatkoznak. Ez a Parúzia, az Úr visszatérésének várakozása, aki be fogja fejezni a történelmet. Így az egész emberiség sorsával kapcsolatos. Amit várunk, az a világ üdvössége. Valójában a remény minden ember üdvösségében reménykedik – és az én üdvösségem csak abban a mértékben remélhető, ahogyan közöttük vagyok.
(Jean kard. Daniélou SJ /május 14, 1905 – május 20, 1974/, Essai)
