Terez z Lisieux (1873–1897)
A milyen vággyal és vigasztalással ismételgettem a szerzetesi életem kezdetétől fogva szent János Keresztelő atya szavait: „A legfontosabb, hogy a lélek sokat gyakorolja a szeretetet, hogy gyorsan megégjen, és egyáltalán ne álljon meg itt lent, hanem ügyesen eljusson odáig, hogy lássa Istent szemtől szemben." (1) (VDŽ 77)
De most... azt is elfogadom, ha az életem nagyon hosszú lesz. Csak egyetlen kegyelmet kívánok: hogy a szeretet által megszakadjon. (AS 208n)
Olyan nagyon szeretném Jézust!... Szeretni őt jobban, mint valaha is szerették!... Az egyetlen vágyam, hogy mindig teljesítsem Jézus akaratát. (D 74)
Nem kérek érzéki szeretetet, hanem olyat, amelyet csak Jézus érez. Ó, szeretni és közben tenni, hogy szeressék, milyen édes!... (D 114)
Ha nincs lehetőségem, legalább azt akarom mondani neki, hogy szeretem őt, ez nem nehéz, és fenntartja a tüzet; még ha úgy is tűnik, hogy ez a szeretet tüze kialudt, szeretnék valamit a tűzbe dobni, és Jézus aztán tudná fújni. (D 143)
Úgy értem, hogy csak a szeretet tehet minket kedvessé Isten előtt, ezért a szeretet az egyedüli jóság, amire vágyom. Jézus az egyetlen utat mutatja nekem, amely ehhez a isteni tűzhöz vezet. Ez az út a kisgyermek odaadása, aki félelem nélkül alszik az Atyja karjaiban. (D 196)
Jézusnak nincsen szüksége cselekedeteinkre, csupán a szeretetünkre... Ezt most jobban érzem, mint valaha. Jézus szomjazik, és csak hálátlanokkal és közömbösökkel találkozik. A világ tanítványai és a saját tanítványai között, sajnos, kevés az olyan szív, amely teljesen átadja magát neki, amely megérti végtelen szeretetének minden gyöngédségét! (D 196)
Bizalom, és csak bizalom kell, hogy eljussunk a Szeretethez. (D 197)
Úgy gondolom, hogy mi, akik a szeretet útján futunk, nem kell gondolkodnunk azon, mi történhet velünk a jövőben fájdalmasan, mert ez azt jelentené, hogy hiányzik a bizalmunk, és ez olyan, mintha beleszólnánk a teremtés művébe. (VDŽ 72)
Én a tökéletességet nagyon könnyűnek találom, mert megértettem, hogy elég, ha Jézust a szívénél megragadjuk... Ő maga mutatja meg, hogy a legapróbb cselekedetek, amelyeket szeretetből teszünk, elbájolják a szívét... Ha nagy dolgokat kellene tenni, milyen sajnálatos lenne!... De milyen boldogok vagyunk, amikor Jézus engedi, hogy a legapróbbakkal megkötözzön minket... (D 191)
Milyen édes a szeretet útja! Persze, az ember eleshet, elkövethet hűtlenségeket, de a szeretet, mivel mindent ki tud nyerni, gyorsan megemészti mindazt, ami Jézusnak nem tetszhet, és csak alázatos és édes békét hagy a szív mélyében... (AS 170)
Csak egy aktus szeretet lehetőséget ad nekünk, hogy jobban megismerjük Jézust... Közelít minket hozzá az örökkévalóságra!...
(D 89)
Ó, szeretem őt... Istenem... szeretlek!... (utolsó szavak, VDŽ 164)
(1) A szeretet élő lángja I,34.
(VDŽ = Belépek az életbe; AS = Autobiografikus írások; D = Levelek)
