A Krisztus hallgatása a mi beszédességünk.

A föld minden sarkából kijön az ő zengésük, az ő beszédük a föld végéig (Zsolt 18,5).
Olyan szavak, amelyeket eddig nem ismertünk, és amelyek a föld végére jutottak, eljöttek hozzánk, megtaláltak minket és megváltoztattak minket.
Krisztus gyengesége a mi erőnk,
Krisztus csendje a mi beszédességünk,
Krisztus szüksége a mi bőségünk,
mert még később Krisztus halála lett a mi életünkké.

(Szent Ágoston, 204/A predikáció)