Ha nem kaptad volna meg ezt a kiváltságot, ha nem lennél Isten Anyja, az angyal nem indult volna el Názáretbe, hogy tiszteletet adjon neked, a keresztények nem hívnának téged. Ennek számos kedvezőtlen következménye lenne. A hitből élni kevésbé vonzó lenne, kitartani benne nem lenne könnyű. A szívünkben kevesebb bátorság lenne, romlott volna eszméink tisztasága. A liturgiából eltűnne egy darab szépség, a művészetekben csökkenne a csúcsalkotások száma, és a ciszterci szerzetesek lelkében elhalványulna a remény. (…) Még ha csak ez a két szó lenne nálam, órákon át tudnék imádkozni. Isten Anyja, milyen egyszerűen hangzik – és milyen gazdag tartalma van! Tudom, hogy amikor ezeket a szavakat ismétlem, kockára teszem a bőrömet, megvallom az egész hitemet. Katolikus vagyok. Elfogadtam mindazokat az naiv – vagy merész – állításokat a katolikus hitvallásról, a hit igazságairól, amelyekről egyes emberek inkább nem beszélnének. Ha szeretni és szolgálni akarom Máriát, Isten Anyját, akkor természetesen nem elégszem meg a jelenlegi vonakodó és megilletődött keresztény élettel.
(Jeroním atya /1907–1985/, trapista szerzetes a Sept-Fons-i kolostorban,
Előének a Gyümölcsös Köszöntéshez)
