Atyám, egyáltalán ne csodálkozz azon, amit most látsz és hallasz, és ne haragudj emiatt, éppen ellenkezőleg, mindenkit bocsáss meg. Hiszen ez mit változtat? Akár mondja a világ, hogy fehér vagy fekete; csupán azt vagyunk, amik vagyunk Isten előtt. Miért is aggódnánk? Hagyjuk, hogy a teremtmények ítéljenek minket, az Úr már nem akar majd ítélni. Legyünk olyanok, mint az paráznanő: amikor mindenki elítélte őt, az Úr nem vetette meg. … Nos, atyám, ne ítéljünk most másokat, ahogy minket is ítéltek. Legyünk az ítéltek, de ne legyünk ítélők.
(Szent Mária a Megfeszítettől, levél O. Lazarónak, egykori gyóntatónak, 1873. január 7.)
