Terezie z Avily (1515–1582)
Tudjátok, lányok, hogy ez a Vőlegényetek (Jézus) soha nem veszít el titeket a szeméből, még akkor sem, ha sok ezer csúnya, még undorítóbb dolgot kellett átélniük miattatok. Az pedig nagy dolog, amikor most elfordítjátok tekinteteket a külső dolgokról, és néhány alkalommal Őrá fókuszáltok? Emlékeztek, mit mond a Menyasszonynak: csak a ti pillantásotokra vár, hogy megmutassa magát, ahogy erre áhítoztok. Annyira értékeli ezt a pillantást, hogy nem sajnál érte semmiféle fáradságot.
(...) Így bánik veletek, a legkisebb képmutatás nélkül. A szolgátok lesz, és azt akarja, hogy ti legyetek a parancsnokok, és mindenben aláveti magát akaratotoknak. Ha telve vagytok örömmel, kontemplálhatjátok Őt a feltámadott állapotában, és láthatjátok, ahogyan kilép a sírból, és az örömötök ki fog fakadni. Micsoda szépség! Micsoda ragyogás! Micsoda fenség! Micsoda öröm! Milyen dicsőséggel hagyja el a csataterepet, ahol megszerezte a végtelen birodalmát, amelyet most meg akar osztani veletek, amikor saját magát adja nektek! Nagy dolog lesz tehát, ha itt-ott ránéztek arra, aki ilyen ajándékokkal halmoz el benneteket?
Ha szomorúak és szenvedőek lesztek, kontemplálhatjátok Őt, amint az Olajfák hegyére indul. Milyen megdöbbentő lehetett a szomorúsága, ha Ő, aki magában a hatalom, így szenved és sír? Nézzetek rá, amint a oszlophoz van kötve, borzalmas gyötrelmekkel, megcsonkított bőrrel, húsdarabokkal: mindezt nagy szeretete miatt te értünk. Mennyi szenvedés! És mégis egyesek üldözik, mások rátartják, tagadva van, barátai elhagyják, senki sem védelmezi meg őt, fázik, és annyira elhagyatott, hogy bármelyik pillanatban ti is meg tudjátok vigasztalni. Vagy nézzetek rá, amint a keresztet hordozza a vállán, amikor a hóhérok nem engedik neki, hogy egy levegőt vegyen. És akkor rátok néz azokkal a gyönyörű szemeivel, tele együttérzéssel és könnyekkel; elfelejti fájdalmait, hogy vigasztalja a ti szenvedéseitekben, csupán azért, mert ti rá fogtok nézni és kérni fogjátok őt, hogy vigasztaljon titeket.
Ha Őrá néztek, amint szenved, a szívetek meg fog lágyulni, akkor nemcsak Őt szemlélitek, hanem elkezdtek vele beszélgetni, nem pedig összeszedett imákkal, hanem szavakkal, amelyek a szívetekből fakadnak, és ilyeneket Ő a legjobban kedvel.
(A tökéletesség útja 26, 3–6)
