Ó, kedves anyám, milyen szorongással próbálom megtudni, hogy van, de majd csak később fogom megtudni. De azért kérlek, próbáld meg elviselni mindazt, ami veled történik, Pánk iránti szeretetből, és vigasztald magad Őbenne. Nézd, kedves anyám, hogy te vagy az ő választott menyasszonya. Örülj tehát annak, hogy van, amit felajánlhatsz neki, mert méltóságod jól tudja, hogy a menyasszonynak valamit kell hoznia. Igaz, hogy ez a különválás és távollét a lelked számára hiányt jelent, mégis, kedves anyám, ne kételkedj benne, hogy az, aki annyit tett érted, még megteszi, amit meg kell tennie, és ad majd neked, ha nem is mindazt a kielégülést, amit kívánnál, akkor is annyit, amennyire szükséged lesz.
(Br. Simonnak Szent Pálról OCD, levél tisztelt Elekta anyának /1605–1663/, 1647. június 27.)
