Őrangyalom, szívem,
aki úgy ragyogsz, mint a gyengéd fény
az égi Atya trónja előtt,
aki azt parancsolja, hogy kövess engem,
miattam járod e földet,
te vagy a barátom és a testvérem,
aki vigaszt és világosságot nyújt nekem,
csak maradj, vezess és világosíts!
Te, aki átjársz a téridőkön
gyorsabban, mint a napfény
és tudod, hol vannak szeretettjeim,
gyakran látogasd meg őket.
Szárnyaiddal töröld le a szemüket,
ó Jézus, nekik énekelj,
a fájdalomról, ami örömmé alakul,
és a nevemet súgd a fülükbe.
Kézen fogva vezetsz, hiszen látod,
milyen szánalmas és gyenge vagyok,
a gyengéd akadályokat elhárítod nekem,
hogy ne essek kőre.
Folyamatosan édesen vezetsz
az ég nézésére a hangoddal,
és minél kisebb vagyok melletted,
annál nagyobb fény árad belőled.
(Terézia a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról, részlet az Őrangyalhoz írt versből, 1897 január,
fordította Andéla Janoušková)
