Örülök, hogy támaszra találtál bennem.

A lélek néha azt álmodja, hogy Isten meghatódott, és figyelemmel kíséri őt, mintha korábban szenvedett volna vagy fogva tartották volna, és azt mondja: „Örülök, hogy rám találtál, mert mindig is szeretettel bántam veled, és most is szeretlek, és te is szeretsz engem.”

(Juliana Norwiczi /1342–1416/, KT 19)