Ha megengeded az embereknek, hogy dicsérjenek, nem fogom magam emiatt szenvedni. Ha megengeded, hogy gyalázzanak, nem fogok többet bánkódni, hanem örülni fogok. Ha munkát küldesz nekem, örömmel fogom vállalni, és menedékem lesz, mert ez a te akaratod. És ha nyugalmat küldesz nekem, pihenni fogok benned. Csak óvj meg engem önmagamtól. Óvj meg a saját, magán, bosszantó igyekezetemtől, hogy mindent megváltoztassak, ok nélkül cselekedjek, mindent csak a mozgás kedvéért mozgatni, megszegni mindent, amit te megállapítottál. Hagyj pihenni a te akaratodban és csendben lenni. Akkor a te örömöd fénye felmelegíti az életemet. Az ő tüze a szívemben fog égni és ragyogni a te dicséretedre. És ezért élek. Ámen, ámen.
(Thomas Merton /1915–1968/, naplóbejegyzés 1947. november 16.)
