A világ elveheti tőlem mindent, de mindig marad egy menedék, amely megvéd az elől – a ima. Benne megérthetem a múltat és a jelent, sőt a jövőt is, a reményen keresztül… Az imádságon kívül nincs mit adnom Istennek, így ezt egyedüli ajándékomnak tekinthetem. Nem tudok böjtölni, nincs mit adnom alamizsnak, hiányzik az erőm a munkához; egyedül a szenvedés és az ima maradt nekem. De soha nem voltak nagyobb kincseim. És soha nem kívánok másikat.
(Szent Rafael Szent Józseftól /1835–1907/, feljegyzések a szibériai száműzetésből)
