Kedves testvérem!
Újra itt van a vasárnap reggel, ülök és készülök, hogy írjak neked. Mit is írjak? Hogy hála Istennek eddig egészséges vagyok testben és lélekben, hogy a mai napig is a jövendő felé tekintek, amikor Isten segítségével újra hirdethetem dicsőségét és szeretetét. A belső életem itt biztosan nem intenzívebb, mint korábban, inkább ennek az ellenkezője igaz. Ahogyan a szülőföldjéből kiszakított, de mégis élő növény energikusabban kapaszkodik az új talajba, úgy én is behatolok nem új, hanem az ősi, ősidők óta való alapjába az igaz életnek, Istenbe, aki továbbra is bennünk van, de akitől elfordít minket a hétköznapi, kényelmes élet zajossága...
(Adolf Kajpr SJ /1902–1959/, levél társához; Dachau, 1945. január 14.)
