Lőrinc a Feltámadásról (1614–1691)
Kegyelmes asszony! (1)
Nagyon sajnálom Önt. Ha át tudná adni a gondjait N. úrnak és N. asszonynak, és semmi mással nem kellene foglalkoznia, csak imádkozni Istenünkhöz, akkor nyert ügye lenne! Ő nem követel tőlünk sokat: (csak) azt, hogy időnként gondoljunk Rá, röviden lehajtsuk magunkat előtte, időnként kérjük Őt kegyelméért, hogy felajánljuk Neki fáradalmainkat, ...
aztán meg hálát adjunk neki a kegyelmekért, amelyeket Önnek adott és amelyekben részesíteni fogja a munkái közepette, hogy Őt örömmel tudja szolgálni, ahányszor csak tudja. Étkezés közben és beszélgetései során emelje néha szívét Hozzá: a legkisebb emlék Róla mindig nagyon kedves neki. Nem szükséges hangosan kiáltania, közel van hozzánk, mint gondolnánk.
Nincs szükség állandóan a templomban tartózkodnia ahhoz, hogy Isten közelében legyünk; a szívünkből imádság helyét tehetünk, ahová időről időre visszahúzódhatunk, hogy csendben, alázattal és szeretettel beszélgessünk Vele. Ezeket a bizalmas beszélgetéseket Istennel minden ember képes megtenni, valaki jobban, valaki kevésbé: Ő tudja, mit tudunk. Kezdjük el! Talán nem vár tőlünk mást, mint egy nagylelkű elhatározást. Bátorság! Hiszen már csak rövid időnk van az életből: Ön már csaknem hatvannégy, én pedig közelítök a nyolcvanhoz. Éljünk és haljunk együtt Istennel! A szenvedések és nehézségek kedvesek és örömteliek lesznek számunkra, amikor Vele vagyunk, és a legnagyobb örömök nélküle kegyetlen büntetésnek tűnnek. Ő legyen mindenért magasztalva. Ámen.
Szokjon tehát fokozatosan így imádni, kérni Őt kegyelméért, néha a nap folyamán felajánlani szívét, munka közben, bármikor, amikor képes rá. Ne erőltessen magára szigorú imádságos rendet vagy külön legszentebb szertartásokat, imádkozzon hittel, szeretettel és alázattal. N. urat és N. asszonyt, valamint N. kisasszonyt megnyugtathatja nyomorult imádságaimmal, és azzal, hogy mint nekik, úgy különösen Önnek is szolgája vagyok az Úrban.
Testvér stb.
(1) Ez a levél egy olyan nőnek íródott, akinek a nevét nem ismerjük, és valamikor 1689 körül íródott.
Átvéve a könyvből: Bruder Lorenz von der Auferstehung, Gesammelte Werke
Kiadta: sr. Ancilla Karl OCD és P. Antonio Sagardoy OCD
A kiadónál: CERF Párizs, 1991
Fordította és szerkesztette: Norbert Žuška, OCarm.
