Kedves testvérem!
Esős vasárnap van, július végén. Kint semmi sem csábít, a hideg és a nedvesség nem éppen javítja a kedvet. Ilyen napokon érdemes ellátogatni a kápolnába, vagy az embernek a saját lelkében kell keresnie egy kis kápolnát, és abban egy kis fényforrást, egy örök lampát, amely világít és melegít, akár kint bármennyire is hideg és sötét van. Az utolsó két hétben számos erőteljes légitámadást éltünk át, amiről biztosan tudtok a hírekből. Isten segítségével ezúttal is megúsztuk ép bőrrel…
(Adolf Kajpr SJ /1902–1959/, levél társához; Dachau, 1944. július 23.)
