Ne pazarj az idődet a saját gondolatokkal. Nem vagyok itt, hogy vigyázzak rád, ugye? Hogy mindez a kis pillanatok mind átalakuljanak szerelemmé (…). Mi marad az összes gondolatból, amelyeket a földi dolgok miatt tápláltál magadban? Mi lenne a te gazdagságod, ha azokat vágyra fordítanád irántam?
(Gabriela Bossisová /1874–1950/, naplóbejegyzés, 1939. december 4.)