Micsoda kegyelem, amikor reggel nincs bátorságunk, és nincs erőnk a erény megnyilvánulására! Ez az a pillanat, amikor (…) ahelyett, hogy elvesztegetnénk az időt néhány kis szál fű összegyűjtésével, gyémántokat bányászunk. Micsoda haszon a nap végén! Igaz, hogy néha néhány pillanatra undorodunk a kincseink felhalmozásától, ilyenkor nehéz pillanat következik, kísértésben vagyunk, hogy mindent otthagyjunk. De egy szeretet-aktus, még ha nem is érzékeltetjük, és minden helyreáll, és Jézus mosolyog …
(Terézia a Kis Jézusról és a Szent Arcról, 65. levél, Céline-nek, 1888. október 20.)
