Marie, add igazán a szívedet Jézusnak, ő szomjazik rá, éhezik, annyira vágyik a szívedre, hogy hajlandó lakni a piszkos és sötét kis szobában, csak hogy magáénak tudhasson!... Ó, hogyan nem szeretnénk a barátot, aki ilyen szélsőséges szükséghelyzetben megelégszik, hogyan merészelhetnénk kifogásolni a szegénységünket, amikor Jézus hasonlít a menyasszonyához… Gazdag volt, és szegénnyé lett, hogy egyesítse a szegénységét a Szentséges Szűz Mária szegénységével… Milyen titokzatos a szeretet!...
(Terézia a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról, 109. levél, Guérin Máriának, 1890 július)
