Mekkora szenvedés ez számomra, amikor azon tűnődöm, mit fog tapasztalni az a lélek, aki mindig tiszteletben állt, szeretve és szolgálva volt, és akit becsültek és megajándékoztak, amikor haldokolni fog, és látja, hogy végleg elveszett. És amikor világosan megérti, hogy ez az állapot soha nem ér véget!
Ó, Uram, Istenem! Gyászolom azt az időt, amikor ezt nem értettem. És mivel tudod, Istenem, mennyire fáj, hogy azokra nézek, akik ezt nem akarják megérteni, bárcsak legalább egy, Uram, legalább egy, akinek most kérlek, eljutna a Te világosságodhoz, amelynek révén majd sokan birtokba veszik. Nem miattam, Uram, mert azt nem érdemlem meg, hanem a Te Fiad érdemeiért.
Nézd meg a sebeit, Uram, és mivel Ő megbocsátott azoknak, akik okozták, bocsáss meg nekünk is.
(Terézia Jézustól, A lélek kiáltása Istenhez, 11,1.3)
