Lázár a Feltámadásról (1614–1691)
Kedves Édesanyám! (1)
Köszönöm az Úrnak, hogy megadta Önnek a megkönnyebbülést, ahogy kívánta. Többször is közel voltam a halálhoz, de sosem voltam ennyire boldog. Nem is kértem megkönnyebbülést, hanem erőt kértem a bátor, alázatos és szeretetteljes szenvedéshez. Bátorságot, kedves Édesanyám! Ó, milyen szép szenvedni Istenhez kapcsolódva! Bármennyire is nagy a szenvedés, fogadja el szeretetből: szenvedni és Vele lenni olyan, mint a paradicsomban lenni.
Mert ha a földi élet után a paradicsomban szeretnénk örvendezni a békének, meg kell szoknunk a bizalmas, alázatos és szeretetteljes közösséget Vele. Nem engedhetjük, hogy lelkünk bármilyen okból távolodjon Tőle. A szívünkből lelki templomot kell készítenünk, ahol megszakítás nélkül imádni fogjuk Őt. Figyelnünk kell magunkra és nem szabad lankadnunk, hogy ne tegyünk, ne mondjunk, ne gondoljunk semmit, ami nem tetszhet Neki. Ha így el vagyunk foglalva Istennel, a szenvedés is édes, tele gyönyörrel és vigaszként szolgál.
Tudom, hogy a kezdet – mielőtt az ember eljut erre az állapotra – valóban nehéz, mert csak hitben lehet előre haladni. Ám azt is tudjuk, hogy az Úr kegyelmével mindent elérhetünk, és nem tagadja meg ezt azoktól, akik sürgősen kérik Tőle. Zörögjön az Ő ajtaján, ne hagyja abba zörgetést, és mondom Önnek, hogy ha nem lankad, megnyitja Önnek, amikor eljön az ideje, és egyszerre megadja mindazt, amit évek óta halogatott. Vigyázzon magára, imádkozzon értem, ahogy én is imádkozom Önért. Remélem, hogy hamarosan látni fogom Őt. Úrunkban teljes mértékben az Ön szolgája vagyok.
(1) Levél 1691. január 22-én; ugyancsak ennek a súlyosan beteg szerzetesnőnek, akinek az előző két levelet is címezték; nem sokkal a testvér Lázár halála előtt († február 12-én, 1691).
Forrás: Bruder Lorenz von der Auferstehung, Gesammelte Werke
Szerkesztő: sr. Ancilla Karl OCD és P. Antonio Sagardoy OCD
Kiadó: CERF Párizs, 1991
Fordította: Norbert Žuška, O.Carm.
