Atyám! A szívem és lelkem bizalmasa!
Alig várom, hogy bizalmas, lángoló és mély kapcsolatban maradhassak Istennel, még akkor is, ha szárazságban, keserűségben és érzéketlenségben leszek. Csodálatos csodákat szeretnék tenni a világban! Éjjeleket szeretnék imádságban tölteni alvás szüksége nélkül! Azt szeretném, hogy mindenki, akivel beszélek vagy akire ránézek, megtérjen! Azt szeretném, de tudom-e egyáltalán, hogy mit? Ezért semmi sem tudja betölteni a szívemet. Meg vagyok győződve arról, hogy az a szívvágy, amely az isteni dicséret érdekében elfogadott szándékok megvalósíthatatlanságának tudatából fakad, nagy szenvedést okozott a szenteknek.
(Diego Josef z Cádizu OFMCap. /1743–1801/, levél lelki vezetőjének, F. X. Gonzáleznak)
