Szent Terézia azt mondja, hogy fenntartani a szeretetet szükséges. Nem rendelkezünk fával, amikor sötétben vagyunk, szárazon, de nem kötelesek vagyunk legalább néhány szalmát hozzátenni? (…) Amikor nincsenek alkalmaim, legalább szeretném mondani neki, hogy szeretem, ez nem nehéz, és fenntartja a tüzet; még akkor is, ha úgy tűnik, hogy kialudt ez a szeretet tüze, szeretnék valamit dobni bele, és Jézus aztán meg tudná fújni.
(Terézia a Kis Jézusról és a Szent Arcról, 143. levél, Céline-nek, 1893. július 18.)
