Az idő, amely annyira ritka fájdalmával és örömeivel.

Félsz a vizsgád hosszúságától... De már a végéhez közeledik, és míg panaszkodsz, telik az idő, amely annyira értékes fájdalmával és örömével. Ezt szeretném ma este ezredszer is megismételni azzal a reménnyel, hogy, ha Isten is úgy akarja, ezredszer és első alkalommal is eszedbe jut. Ezért gyakran imádkozom és buzgón kérem Istent, hogy lehetővé tegye számunkra, hogy együtt dolgozzunk az Ő országán, és segítsen mindkettőnknek jobban szeretni Őt.

(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokottnőjének, 1915. szeptember 20.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, Malvern 2021 című könyvéből)