Néhány ember úgy véli, hogy a szellemi vezetők, akik politikai kérdésekkel foglalkoznak, csak a templomukban végzett szolgálatokra összpontosítsanak, és hagyják a társadalmi és politikai ügyeket a politikai vezetőkre. Egyházunk tagjaiként megelégedhetnénk a imádsággal és Isten magasztalásával, és ha van véleményünk politikai vagy gazdasági ügyekről, annak semmi köze a kereszténységhez.
Ennek a nézetnek a problémája, hogy az egyetlen Isten, akinek imádkozunk és akit tisztelünk, foglalkozik ezekkel a gazdasági ügyekkel: azt mondja, hogy a szegények Istene. Azt mondja, hogy az igazságosak Istene, ami azt jelenti, hogy az elesettek és elnyomottak, özvegyek és árvák mellett áll, és szembefordul az elnyomóikkal. Az Isten, aki a Bibliában – és különösen Jézus Krisztusban – találkozik velünk, azt mondja, hogy nem lehetünk vele, nem imádhatjuk őt őszintén, vagy nem beszélhetünk róla igazán, ha nem vagyunk szolidárisak a szegényekkel.
(Herbert McCabe OP /1926–2001/, Isten, Krisztus és mi)
