Istenem, Te megsebezett minket, Istenem, hangosan hívunk Téged, mert ezt nem tudjuk megérteni. Istenem, szeretnénk Veled vitatkozni, Istenem, szeretnénk Veled harcolni életért és halálért!
Bárcsak ebben a harcban, bárcsak ebben a küzdelemben éreznénk, ahogyan közelítesz hozzánk, és a Te melled közel kerül a mi mellünkhöz, a Te szíved közelít a mi szívünkhöz, ahogyan közel jön hozzánk a Te szereteted, amely folyamatosan egyre sürgetőbbé válik. Ahogyan a Te viharad, amely megver minket, a Te szereteted túlmércéjévé válik, … ami a földre akarna kényszeríteni minket – igen -, de ami meg is akarna nyitni minket.
(Erich Przywara SJ /1889–1972/, E kor imái, 22; a második világháború idején)
