Nem minden emlék jó. Néhányat bátran kell szembenézni. A nagy imádság, amely a legfájdalmasabb emlékeinket öleli magához, az Eukarisztia (…)
Az Eukarisztiában nemcsak Jézus testének és vérének ajándékát idézzük fel, hanem a tanítványok kudarcát, Péter megtagadását is. Az Eukarisztiában bátorkodunk emlékezni arra, kik vagyunk és mit tettünk, hogy a múltat magunk mögött hagyva a jelenben élhessünk és a jövőre nézve tekintethessünk. Emlékezhetünk és szabadok lehetünk, mert ezek nem csupán a magánéleteink történetei, amelyeket egyedül kell cipelnünk, hanem kicsi történetek egy nagy, mindent magába ölelő történetben, amely a nagy dolgokról szól, amiket az Úr tett értünk. Péter bátorkodott felidézni kudarcait, mert ez nem egy magán történet a szégyenről, hanem egy esemény a jó hírek között, amelyet az evangélium hoz. Mindezeket az emlékeket, amelyeket nem merünk szembesülni, és amelyeket fogva tartanak minket, az áldozatban az oltárra helyezhetjük és ott hagyhatjuk, hogy az Eukarisztia végén szabadon távozhassunk.
(Timothy Radcliffe OP /*1945/, Élni Istenben)
