Az életem egy pillanat, egy múló
másodperc,
ami elszalad és eltűnik, mint egy
álom.
A Te irántam érzett szeretetemhez, Uram, ahogy Te
tudod,
csak ez a mai nap marad!
Csak Téged vágyom, szeretett
Jézus, maradj támaszom ebben
a napban, mosolyogj, uralkodj
a lelkemben legalább ma!
Mi a jövő, ha
fenyeget engem sötétségben, nem
kérlek holnapot. Istenem, csak
takard be az életemet árnyékoddal, védelmezz a tiszta szívemet bennem legalább a mai napig!
Ha holnapra gondolok, félek az instabilitástól,
a szívembe fájdalom és szomorú sóhaj hatol be;
ó Istenem, a próbákért, a szenvedésért mégis
legalább
ma kitartok!
Hamarosan láthatlak az örök
parton, Uram, a Szent
Tengerész, a kezeidben vagyok,
nyugodtan tartsd a kis hajómat a viharban, hogy még ma is szabad maradjon!
Kérlek, Uram, hadd rejtőzzek
benned;
hogy a világot
uralkodó zaj ne érjen
el;
adj nekem lehetőséget, hogy a Te szeretetedben és kedvességedben élhessek,
legalább a mai napig!
A Te Isteni Szíved
előtt minden korai emlékeimet
elfelejtem,
a nehéz éjszakai
álmok félelme nyugalomban elmerül.
Adj nekem helyet ebben a Szívben, máshová nem szeretnék menni,
legalább ma!
Ó, szent Eucharisztia, az élő
Kenyér a mennyből,
az a
titok, amely szeretet által született,
Jézus, a fehér ostya, csak Téged akarok
a szívemben hordozni egész nap!
Adj nekem, hogy örökké
egyesüljek Veled, én vagyok
a szőlőm, maradj a
szőlővonalam, amelyet szeretnék arany szőlővel ellátni először ma.
A szeretet szőlőskertjében az
emberi lélekek mint szemcsék
vannak, és a szőlőskert
létrehozásához csak a mai napom van… Kívánom, hogy apostolként tűzzel égjek, legalábbis ezen a napon!
Te, szűz, tisztasággal teli,
kedves csillagom, aki ad
nekem Fiút, hogy vele
egyben legyek, kívánom, hogy anyám, a fátyoloddal, borítsd fel rám legalább ma.
Ó, szárnyas védőangyalom, takarj meg engem szárnyaddal,
világíts,
hogy az én utam fényben maradjon,
hívok téged,
vezess és segíts a lépésekben, legalább a mai
napig.
Pane, szeretném látni az arcodat, amely nem
rejtve van,
távolságban, nélküled elhullok;
remélem, hogy
nem tilos nekem nézni a Te arcodat,
legalábbis ma.
Lelkem hamarosan felkel dicséret hívásával, felhőkre emelkedve, azon a
napon, amely örökre ragyog felette. Akkor énekelek dicséretet, angyalok
lüktető lyraival, az örök nap egészére!
(A Szent Terezia Lisieux-i vers 1894. június 1-én íródott. A Szent Terezia Lisieux-i versekből, Anděla Janoušková fordítása, KNA 1995.)
