Tisztelt úr,
ma megtudtam, hogy ön volt valószínűleg az, aki feljelentett minket. Tíz hónapot töltöttem koncentrációs táborban. Az apám kilenc nap múlva halt meg a fogságban. A nővérem is a börtönben halt meg.
Amiért rosszat tett nekem, az Istennek hála, jónak fordult. Közelebb hozott engem az Úrhoz. Önre könyörtelen büntetés vár. Imádkozom önért, hogy Isten megbocsásson önnek, ha megbánja tettét. Gondoljon arra, hogy Jézus a kereszten önhöz is elvitte a bűneit. Ha elfogadja ezt a valóságot, és szeretne az ő gyermekévé válni, örök üdvösséget nyer.
Mindent megbocsátottam önnek. Isten is megbocsát önnek, ha kéri. Szereti önt, és elküldte fiát a földre, hogy kárpótolja a bűneiért; hogy szenvedjen az ön és az én büntetésemért. Önnek erre válaszolnia kell. Ha Isten azt mondja: „Jöjj hozzám, add nekem a szívedet,” akkor az ön válaszának így kell hangzania: „Igen, Uram, már jövök, tedd a gyermekeddé.” Ha nehéz önnek imádkozni, kérje Istent, hogy adja meg önnek a lelkét, amely hitet önt a szívébe.
Soha ne kételkedjen abban, hogy Jézus szereti önt. Kinyújtja felé a kezét, hogy elfogadja önt.
Remélem, hogy az az út, amelyet választ, elvezet az ön örök üdvösségéhez.
Corrie ten Boom
(holland keresztény Corrie ten Boom /1892–1983/,
levél annak az embernek, aki a háború alatt feljelentette családját, hogy zsidókat bújtatnak, 1945. június 19.)
