Avilai Terézia (1515–1582)
Képzeljétek el, hogy (Jézus) veletek van, és figyeljétek, milyen szeretettel és alázattal tanít meg titeket. És higgyetek nekem, mindent meg kell próbálnotok, hogy mindig e jó baráttal legyetek.
Ha hozzászoktok ahhoz, hogy a közelében tartózkodtok, és Ő látni fogja, hogy ezt szeretetből teszitek, és hogy próbáltok neki mindenben megfelelni, és hogy nélküle nem tudtok lenni, soha nem fog hiányozni nektek, segíteni fog minden szenvedésetekben, és mindenütt veletek lesz. Gondoljátok, hogy kis dolog ilyen jó barátot mindig készenlétben tudni?
Ó, nővéreim, ti, akik nem tudtok mélyen megfontolni, még csak egy pontra sem tudjátok összpontosítani a gondolataitokat anélkül, hogy ne esnétek zavarba, kérlek, szokjatok hozzá ehhez a módhoz, amit javaslok! Tudom, hogy képesek vagytok rá. Éveken át én is szenvedtem attól, hogy nem tudtam semmire koncentrálni, és tudom, milyen kínozó ez. De azt is tudom, hogy az Úr sohasem hagy minket egyedül, hogy ne jönne el hozzánk, csak ha alázatosan kérjük. Ha ezt egy év alatt nem érjük el, törekedjünk arra, hogy sok év alatt elérjük, és ne sajnáljuk az időt, amit ilyen jól töltöttünk el. Ugyan ki kerget minket? Szóval szokjuk meg ezt a módot, és igyekezzünk a valódi Mester társaságában tartózkodni.
Nem kérem tőletek, hogy máris teljesen Őrá összpontosítsatok, hogy nagyszerű fogalmakat alakítsatok ki, és mély és kifinomult elmélkedéseket végezzetek. Csak azt kérem tőletek, hogy Őrá nézzetek. És ki akadályozhat meg benneteket abban, hogy a lelketek szemeit Őrá fordítsátok, akár csak egy pillanatra, ha többre nem vagytok képesek?
(Az úton a tökéletesség felé 26,1–3)
