A hit nem a bizalom nem valamiféle biztos érzésben rejlik, hanem abban a mély készségben, hogy odafordulunk Istenhez, alávetjük magunkat neki, ahogyan a vak az őt vezető kezébe adja magát. Önnél egy veszély rejlik, és a sátán folyamatosan próbálja, hogy ebbe a csapdába essen: ez a veszély abban áll, hogy a önvizsgálattal újra és újra önmagához tér vissza, ami zűrzavarba és szorongásba sodorhat, amikor nem érzi, hogy hite van. Ilyen érzéseket is adj át Istennek, ha az az ő dicsőségére jobb, ha sötétségben hiszünk.
(kard. Charles Journet /1891–1975/, levélváltás)
