Szenvedés Krisztus győzelme fényében felette

Szürke időjárás. Egész éjjel esett. De a Hamvazószerda tele van örömmel. Egy perc múlva elénekeljük a nonu-t, és mezítláb megyünk, hogy hamvazókként fejet hajtsunk, emlékezve nagy megkönnyebbüléssel arra, hogy por vagyunk. Minden szenvedés forrása a saját illúziónk, hogy valami mások vagyunk, mint a por. Az Isten a mi örömünk, és Őbenne a porunk csodálatossá válhat. Az emberiség nagy szenvedését Krisztus szeretete örömmé fordítja, és a boldogság titka, hogy már ne lássuk a szenvedést másképp, csak Krisztus győzelme fényében. És akkor minden szenvedés valahogyan hozzájárul a boldogságunkhoz.

(Thomas Merton, naplóbejegyzés 1950. február 22.)