Egy nap Terezia megkérdezte tőlem, hogy el fog-e jutni a mennybe. Azt mondtam neki, hogy igen, ha nagyon kedves lesz. Azt válaszolta: „Igen, és ha nem leszek kedves, a pokolba megyek… De tudom, mit fogok tenni: el fogok futni hozzád a mennybe. Mit tehet a jó Isten, amikor ott talál? Te nagyon szorosan ölelsz majd…!” Olvastam a szemében, hogy ő teljesen meg van győződve arról, hogy a jó Isten nem tehet neki semmit, amikor az anyja karjaiban van.
(Zélie Martin /1831–1877/, levél 1876. október 28-án,
Terezia még nem volt négy éves)
