Ami számít, nem a saját szentjeink dicsőségének szépsége, hanem az ő dicsőségük szépsége, mint Krisztus Királyának koronájé. Szép a megjegyzés Szent János a Keresztelő leveleiben a beasi nővérekhez: „… látni fogjuk, milyen gazdagságot szereztetek a tiszta szeretet által az örök élet ösvényén, és milyen kiemelkedő lépéseket tesztek Krisztusban, akinek a menyasszonyai az ő örömének és koronájának; és a korona nem azért van, hogy a földre dobják, hanem hogy az angyalok és szeráfok a kezeikbe vegyék, és tisztelettel és félelemmel a Kegyelme feje fölé helyezzék”.
Soha senki nem írt nekünk, trappista szerzeteseknek, ilyen levelet.
(Thomas Merton /1915–1968/, naplójegyzet, 1948. október 31.)
