Lelkes kívánságában, hogy a lelkeket teljesen önmagához vonzza, az Úr egy másik módszert is alkalmaz: folyamatosan sugallja azoknak, akik eljutottak a isteni egységhez, hogy másoknak is kérjék ezt a kegyelmet. Minél közelebb állnak a lelkek Istenhez, annál inkább vonzó erejűek mások számára, és annál inkább kiváltják bennük a lelkes törekvést, hogy megtámadják a mennyet. Már ebből a tényből is előre jelezhetjük azt a láthatatlan világot, amely később megjelenik a megragadott látásunk előtt, és amelynek ölében a természetfeletti filiáció rejtélyes valóságán fogunk meditálni, nemcsak abban az értelemben, ahogyan azt általánosan értelmezik, hanem egy mélyebb értelemben, amikor azt mondhatjuk, hogy a szentek a szentekből születnek az isteni szülés kifejezhetetlen valósága alapján.
(Cécile Bruyère /1845–1909/, a solesmési Szent Cecília apátnője, Lelki élet és ima)
