A világot a kételyeink és a szerelmeink ásják ki.

A helyről, ahol igazunk van,
tavasszal sohasem
nőnek virágok.
Az a hely, ahol igazunk van,
kemény és tömör
mint egy udvar.
De a világot
a mi kétségeink és szerelmeink
ásják, mint a vakond, mint a eke.

(Jehuda Amichai /1924–2000/,
A Hely, ahol Igazunk Van;
fordította Marcela Koupilová)