Újra előttem van mindaz a mozgalom és vágy, ami egykor elvezetett ahhoz az „igen”-hez, amely a saját hivatásomra adott válasz volt. Időről időre szívesen visszatérek ahhoz a pillanathoz. Jó újra és újra felidézni azokat a helyzeteket, amelyekben a szívünk jelentős szerepet játszott – és megpróbálni ugyanúgy reagálni, mint akkor, vagy ha lehetséges, még jobban.
(Jeronim atya /1907–1985/, a sept-fonsi trapista kolostor szerzetese, levél egy testvérnek, 1976. március 3.)